Kicsi kincseim

Schatz

Schatz

Legdrágább kincsünk

2017. július 07. - Schatzka

Ha valaki korábban azt mondja nekem, hogy lehet így szeretni valakit, akivel még nem találkoztunk, mosolyogtam volna. Ma már tudom, hogy így van, mert éppen ezt élem meg. Hétről hétre, hónapról hónapra növekszik a bennem lakó új lélek és kis teste, vele együtt az iránta érzett szeretetem, szeretetünk. Na és persze én is... úgyhogy ezt meg is örökítettük egy hangulatos nyári délutánon szuper fotósunk, Anikó szeme és gépe által. Képes beszámolóm következik. 

img_5039.jpg

Az már valószínűleg kiderült az elmúlt néhány bejegyzés által, hogy szeretem a szépet, a számomra kedves dolgokat megörökíteni, és nem bánom, ha rólam, rólunk is készülnek felvételek. A sok élmény, nyaralás, nagy esemény emléke - bár fel tudok idézni számtalan gyönyörű pillanatot - sok év távlatában megkopik, ezért is fontos nekem, hogy fényképen is vissza tudjuk nézni, illetve másoknak is megmutatni. 

Erre a fotózásra különösen készültem, hiszen ez egy nagyon különleges és eddig nem tapasztalt érzés: áldott állapotban vagyok. Lassan a 38. betöltött héttel azt mondom, ez a legvarázslatosabb időszak, amit eddig tapasztaltam, annak minden árnyalatával. Az eddigi kettős szövetségből egy új dolog születik: család leszünk. Ezért is fontos, hogy a fotózáson mindhárman ott voltunk: a férjem, én és nemsokára megszülető gyermekünk. 

A képeket egy nagyon kedves és kreatív lány készítette, Anikó M. néven találjátok meg a neten. Örülök, hogy rábukkantam, mert a feltöltött fotói alapján úgy gondoltam, passzol a stílusunk. A helyszín kapcsán annyi volt a kérésünk, hogy egy szép, természetes környezetben legyünk, ahol van növényzet, víz és többféle beállításnak is teret ad. Így javasolta Anikó a Kopaszi-gátat, ami szuper ötlet volt. 

Az első állomás a part közeli zöldkörnyezetben volt, napsütötte fűzfák által övezve. Anikó eleinte instruált minket, ami szerintem nagyon jó ötlet volt, később pedig hagyott minket kibontakozni, ezért sok vidám, spontán kép is született. Erről mutatok pár fotót itt:

A második fotópont a kavicsos part és a víz volt, ahol szintén sokféle beállítás készült, többféle kiegészítővel már szinte a lemenő Nap fényében, így a végére egy nagyon változatos, sokszínű sorozat állt össze. 

A ruhákat, stylingot én válogattam, Anikó javaslatára a kiegészítőkhöz a férjem kreálta a vadvirágcsokrot, és az előző hétvégén szedett levendulát is bevetettük. :) Nagyon szeretem a fotózás előkészítését: megtervezni a stílust, összerakni a szetteket fejben és utána élesben is. Anikót a rövid ismeretség ellenére már akkor nagyon lelkiismeretes és kreatív személyiségnek találtuk, ez később még inkább beigazolódott, amikor a szebbnél szebb fotókból megkaptuk a legjobb ötven darabot, és még egy ízléses, minimalista fotócsomagot is készített nekünk, amit korábban már megosztott az oldalán ő is, és én sem bírtam ki, az Instagram oldalamon kiraktam. :) 

Remélem, hamarosan ismét találkozunk... 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://schatz.blog.hu/api/trackback/id/tr9912647953

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása