Vajon az, hogy az oviban pöttyös bögre volt a jelem? Vagy inkább a ballagó szoknyám lehetett? Vagy a piros pontok, amiket az áltsuliban gyűjtögettem a néhány fekete mellé? Elképzelhető, hogy pusztán a véletlen folytán fészkelte be magát a tudatomba, később a lelkembe ez a forma? Esetleg mindenről Marc Jacobs Dot parfümje tehet, aminek a marketingkommunikációját csináltam pár éve egy neves parfümcégnek, ahol dolgoztam?! Igen, azt hiszem, ez volt a katalizátora annak az évek óta tartó olthatatlan rajongásnak, amit a pöttyös formavilág iránt érzek. Eleinte csak a facebookra töltöttem fel pöttyös témájú fotókat a saját szórakoztatásomra, "napipöttyös" megnevezéssel, egy idő után nagy rovatrajongóim lettek - és igen, bevallom, kicsit a szakmai énem is közrejátszott, hiszen a képek színvilága kezdetben a piros, fekete és fehér volt, pont amilyen a parfüm dizájnja is. Majd szép lassan beköltöztek a kisebb és nagyobb pöttyök a mindennapjaimba: beszereztem egy csodás, fekete alapon fehér pöttyös balerina cipőt, utána megláttam egy cuki mentaszínű fehér pöttyös nadrágot, aminek nem lehetett ellenállni, és természetesen a konyhába is kellett egy piros-fehér pöttyös vajtartó, ami azóta is - immár férjemmel közös háztartásunk része. A hab a tortán az volt, amikor minden rokonomtól és barátomtól valami pöttyöset kaptam a 30. születésnapomra, és a facebook falamon is rengeteg pöttyös torta és képes köszöntő várt... pár éve pedig szinte jelnek vettem, amikor egy nagy múltú kék-fehér pöttyös kozmetikai márkára kerestek marketingest. Természetesen megpályáztam, és az interjúra miben is érkezhettem volna, ha nem a pöttyös topánkában, és a következőn a mentaszínű naciban. Miután szerencsésen megkaptam a munkát, az irodában többen megállítottak a folyosón, hogy "Á, te vagy az a lány, aki pöttyösben jött az interjúra". Azt hiszem, ez volt az a pillanat, amikor szinte a fémjegyemmé váltak a pöttyök. Időközben a színárnyalat kékre váltott a digitális életteremben, talán nem kell magyaráznom, hogy miért. A mindennapokban sokféle színben, anyagon, háztartási eszközön, ékszeren is rám mosolyognak a kedves pöttyök, amiket azóta felhalmoztam. :)
A fotón kiragadott pillanat életem-életünk egy nagyon fontos eseményén készült...az esküvőnk napján. Ismerős a mondás, miszerint nincs rossz idő, csak nem megfelelő öltözék? Nos, szerencsére a gyönyörű fehér cipellőm mellé bekészítettem a pöttyös gumicsizmámat is, biztos ami biztos...szükség is volt rá.
Tegnap a babaváró búcsúztatómon ajándékot kaptam a kolléganőimtől...egy kék-fehér pöttyös papírtáskába csomagolva. Pár nappal ezelőtt pedig egy csodálatos meglepi várt az íróasztalomnál, amelynek része volt a levegőben fickándozó kék pöttyös lufi is. Azt hiszem, ezek az apró pillanatok azok, amelyek életünk színezőkönyvét kitöltik, és folyamatosan gazdagítják emberi kapcsolataink mellett.
Most pedig itthon ülök a gépem előtt, és végre nekiálltam ennek a másfél éve megkezdett blognak, hogy kiírjam magamból a sok-sok szépet, amik megihletnek, legyen az akár egy pöttyös gumicsizma, egy szélben hajladozó pipacsmező, a felhő fodrai a kék égen, vagy egy hatalmas tál kék-fehér pöttyösre díszített cupcake. :)
Tartsatok velem, ha szeretnétek látni az én szememmel az élet kicsi kincseit.
SCHATZ
