Veled jó

2017. június 30. - Schatzka

Nem is kellett sokat várni erre a bejegyzésre, csak olyan másfél hónapot, amikor óvatlanul beígértem. :) Gondolkodtam, hogy miért lehet ez... vajon túl elfoglalt voltam? Vagy a téma intimitása miatt, hiszen egy bensőséges érzést a külvilág felé megosztani nem mindig egyszerű, legalábbis nekem. Vagy csupán kerestem a megfelelő napot, amikor visszajön a tavaly június közepi péntek misztikus, írországi időjárást idéző hangulata? Azt hiszem, ezek együttese volt, de ma végre felidézem, miközben itt ülök a nappaliban, a franciaerkély ajtaján kellemes szellő fújdogál felém. Felfrissültem az elmúlt napok kánikulai időjárása után, és gondolataim is könnyebben lekúsznak az ujjaimba, hogy megírjam az esküvőnk rövid történetét.

Ezt a varázslatos pénteket megelőzte persze több év ismerkedés - a másik és önmagunk további felfedezése -, élmények begyűjtése, a lánykérés (amiről egy egészen filmszerű bejegyzést tudnék még ideírni, de most nem kanyarodok el), és a féléves szervezés, amely mondhatom, elég intenzív volt. Hogy miért nem hagytunk több időt, nem is fontos, bíztam magamban-magunkban, hogy ennyi idő alatt is sikerül majd kedvünk szerint alakítani mindent. És így is lett.

Az szinte egyértelmű volt, hogy a szervezést nem bízzuk másra, hanem saját magunk rendezvényszervezői leszünk. Azért néhány meglepetés ért minket közben, de szerencsére minden jól alakult, amiben nagy szerepet játszik, hogy több mint tíz éve a marketing, PR, rendezvényszervezés világában dolgozom, illetve férjem is aktívan részt vett az előkészületekben. Az esküvő napján már a vendégeket és az eseményeket ceremóniamesterünk koordinálta, úgy éreztük, jobb, ha szakemberre bízzuk ekkora tömeg mozgatását a helyszínek illetve az egyes történések között. Persze néhány apróság közbejött, amik színesítették a napot, de ez valószínűleg csak nekünk tűnt fel.

Miután eldöntöttük, mikor legyen a nagy nap, az első és legsürgetőbb feladat a helyszín megtalálása volt, hiszen a legtöbb népszerű hely körülbelül 1 évre előre le van foglalva, ezzel nem várhattunk. Mindketten nagyon kötődünk a természethez, a naturális, minimalista stílushoz, ezért nagy volt az egyetértés abban, hogy természeti környezetben, de Budapesthez közeli helyet találjunk. Ezt persze a létszám is meghatározta, hiszen népes családunk, illetve baráti körünk miatt minimum 120 fő ültetésével kellett kalkulálnunk. Több árajánlat és helyszínbejárás után végül a férjem egyik ismerősének ajánlására kerestük fel a Hármashatárhegyi Hangárt, amibe rögtön beleszerettünk, mert megláttuk benne a lehetőséget, hogy a nagy és rusztikus teret saját ízlésünkre formáljuk. A helyszín alapdekorációját - a fényfüzéreket és drapériákat egy helyi dekoratőrtől rendeltük, aki - bár modorával egyáltalán nem lopta be magát a szívünkbe - rutinosan készítette elő számunkra a terepet, amit a saját stílusunknak megfelelően mi dekoráltunk tovább.

Az esküvő stílusát, a dekoráció, meghívók, ajándékok kivitelezését mi találtuk ki és valósítottuk meg a férjemmel. Igyekeztünk természetes, de mutatós színeket behozni, így esett a választás a sárga, zöld, fehér és barna kombinációjára, illetve a virágok és pöttyök (ugye emlékeztek a pöttymániámra) diszkrét megjelenítésére. Jó ötletnek tűnt papírvirág füzéreket fellógatni a plafonra, ám az ötszázadik papírvirág kivágása, összeragasztása és felfűzése már nem esett jól... mondhatom, szinte ez volt a legmacerásabb része az előkészületeknek, szerencsére a szorgos rokonlányok és barátnők bevetették magukat, így ez is kész lett. Az asztaldíszekhez jó előre elkezdtem begyűjteni az üres befőttes üvegeket, majd szabad óráimban elkészítettem a csodás hangulatkeltőket - mécsestartókat és vázákat a virágdíszeknek. A virágok egy részét a virágpiacon vásároltuk előző nap - rezgőt és pisztáciát -, a sárga színhez pedig a lakhelyünkhöz közeli réten szedtünk vadvirágot. A falapokat, amik az asztalon és a torta alatt voltak, a férjem vágatta méretre. A köszönőajándék, amely egyben az ültetőkártya is volt, szintén házi készítésű volt, interneten rendelt mini üvegcsékbe vadvirág magokat töltöttem, majd egy kis kártyának az egyik oldalára a vendég nevét, másik oldalára pedig egy üzenetet írtam. Az ültetés összeállításáról és az ültetőtábla megalkotásáról is tudnék bőven írni... csütörtök éjszaka a díszítés miatt már eléggé el voltunk csigázva - kreativitásra szükség volt bőven - így egy helyszíni kelléket, a bőröndöt is bevetettem.

A helyszínhez adott volt a cateringes cég, többféle menüsorból lehetett választani, és a desszertek, italok kapcsán elég rugalmasan meg tudtunk állapodni. Sokan mondták, hogy mi úgysem fogunk aznap enni, annyira el leszünk foglalva, de szerencsére szinte mindent végigkóstoltunk az esküvői vacsorán is - és tényleg finom volt minden. A süteményeket házilag készítették a rokonaink és ismerős nénik, az esküvői tortánkat pedig egy kedves gasztro- és süteményrajongó lány alkotta és szállította a helyszínre. Stílusában az esküvőhöz illeszkedő, gyönyörű és isteni finom lett a torta, nekem a sós karamellás mogyorókrémes szint volt a kedvencem, de a másik két emelet is fantasztikus volt - el is fogyott az egész; jól elfáradtunk a végére, hiszen mi vágtuk fel és kínáltuk a vendégeknek, hogy mindenkivel tudjunk legalább egy pár szót váltani.

Nincs esküvő a megfelelő ruhák és szépítkezés nélkül, szerencsére itt is sikerült a számunkra legjobbat találni mindenből. A menyasszonyi ruhámat eredeti elképzelés szerint béreltem volna, de nem találtam meg az ideális jelöltet. Anyukám tanácsára, illetve belső megérzésre a vásárlás mellett döntöttem, és egy gyönyörű Daalarna csodát találtam a Pearl kollekcióból - az egyik internetes oldalon, használtan. Mintha rám öntötték volna, és tökéletes állapotban volt. Szinte alig akartam átöltözni éjfélkor, mert szép és kényelmes is volt - ami számomra nagyon fontos, a cipőimet is így választottam. :)

A sminkemet és a frizurámat is jó előre megálmodtam, tervezgettem. Természetes, de különleges összhatást szerettem volna, így esett a választás egy laza konty és virágkoszorú harmonikus kombinációjára; a fodrászomnak ezúton is örök hála, amiért olyan masszívan és kreatívan használta fel a kiindulási alapot. :D A sminkemhez egy korábbi fotózáson megismert kedves és profi lányt hívtam segítségül, aki tökéletesen a személyiségemhez és az adottságaimhoz alakította a romantikus sminket. A vendégek közül többen tavasztündérnek szólítottak az este folyamán... A csokrom stílusa természetesen harmonizált, többször egyeztettem a virágkötővel személyesen és emailben is, hogy olyan legyen, amilyennek elképzeltem. És végül - bár jó súlyos és színes lett, mindenki el volt bűvölve. A férjem és a tanúk kitűzője is passzolt, a kiszárított craspediákat (sárga kis gömb - pötty) el is tettem emlékbe. A férjem öltönyének, kiegészítőinek kiválasztása nem meglepő módon kicsit egyszerűbb volt, a színek és stílus kiválasztása során itt is a minimalista eleganciára törekedtünk, ahogy egyébként is szeret öltözködni, természetesen egy elegánsabb verzióban. :)

Számtalan fotó megtekintése, árajánlat bekérés és egyeztetés után a fotós kiválasztásánál az élet végül egy régi ismerőshöz vezetett, aki évek óta esküvőfotózással foglalkozik, bár eredetileg szakmabeliek vagyunk. Egész nap rendelkezésünkre állt, és megtalálta, néhol megteremtette a megfelelő pillanatokat a reggeli készülődéstől kezdve az esti buliig.

És bár a nagy nap reggelén borongós időre ébredtünk, majd többször is zuhogott az eső mintha dézsából öntenék, a fotózáson és a gratulációnál kisütött a nap nekünk. Az órák úgy illantak el, mint egy üstökös: izgultunk, készülődtünk, sodródtunk az élményekkel. Együtt örültek velünk a szüleink, testvéreink, rokonaink, barátaink. Igyekeztünk megélni a számtalan pillanatot, hogy évek múltán is fel tudjuk idézni.

A legfontosabbról viszont most írok. A fogadalomról, amit Isten színe előtt kötöttünk az egyik budai templomban, lelkész ismerősünk, barátunk tolmácsolásában. Nagyon jó érzés, hogy egy olyan ember adott minket össze, aki ismer - a férjemmel zenélnek is együtt évek óta, így mélyebb, személyesebb gondolatokat is meg tudott velünk osztani a felkészítőn és az esketésen is. Mondhatom, hogy számtalan ceremónián voltunk már, de - amellett, hogy persze ez volt a miénk - ezen éreztük azt a tartalmat, hangulatot, ami miatt tökéletes volt. Mindehhez hozzájárultak a rokonok, akik zenéltek nekünk a templomban, illetve a kórustársaim közül többen, akik énekükkel tették még személyesebbé és ünnepélyesebbé a hangulatot.

A lelki tartalom mellé az együtt örülés, a buli is betársult, és pirkadatig szólt a zene, ment a tánc és a vigasság, amit sosem felejtünk el. Szerencsére nincs is messze a helyszín, így az első évfordulónkon visszalátogattunk, és felidéztük az ott töltött órákat, de igyekeztünk nem útban lenni, mert egy másik pár esküvőjére már gyülekezett a vendégsereg, hogy az ő nagy napjukat is egy életre szóló élménnyé varázsolják.