Pár éve a két sógornőmmel mézeskalácsoztunk, és konyhatündér sógornőm hál'Istennek át is küldte utána a receptet. Azóta minden évben legalább egyszer elkészítem ilyenkor ezt a szuperfinom, és azonnal (AZONNAL!) puha mézest.

Idén egy szintén babázós ismerősöm jött át, hogy nyugodtan, lágy zene mellett, finom forralt bort kortyolgatva elszöszmötöljünk a kis formák díszítésével, közben ámuljunk kisdedeink mérhetetlen türelme és önálló játéka felett. Na, ebből persze nyilván maradt a szöszmötölés...meg a felváltva tésztagyúrás és kiszúrósdi (a tésztagyúrást én csináltam :D), első adag kicsit odakozmálása kakis pelenka és teljes ruházat cseréje miatt...és csudaszép, míves cukorrajzok helyett irdatlanul oda nem illő, ellenben végtelenül szórakoztató és agypihentető gyerek kompatibilis tematika. Lásd a képet, ez az én alkotásom! Minimum egy jó magyar népmesét lehetne belőle megírni, de legalábbis egy kortárs magyar mese tuti kijönne belőle :D

És íme a recept. Hozzá kell tennem, hogy én a fűszerek összeszedése helyett szimplán mézeskalács fűszerkeveréket használok, de hogy abból mennyit?! Érzéssel, mintha... szóval, néhány teáskanálnyit, és meg is kóstolom nyersen a tésztát, van egy olyan finom kis érzet, de nem csípős. Szerintem akkor lesz finom kisülve is. De ezt persze rátok bízom, nekem ez vált be.

Hozzávalók:

25 dkg vaj

30 dkg cukor

3 tojás

25 dkg méz

1 kg liszt

3 kkanál szódabikarbóna

2 kkanál őrölt szegfűszeg

2 kkanál őrölt narancshéj

2 kkanál őrölt fahéj

Kenéshez tojássárgája (én nem kenem le általában)

Egy lábosban összemelegítjük a mézet, a vajat és a fűszereket, majd kissé visszahűtjük (én kitettem a teraszra, hogy ez minél hamarabb megtörténjen). Majd hozzáadjuk az előzőleg összekevert liszt és szódabikarbóna feléhez egy keverőtálban. A tojásokat a cukorral habosra keverjük, majd ezt is belekeverjük a masszába. Végül a lisztes keverék másik felét is hozzá adagoljuk a tésztához, és addig gyúrogatjuk a tálban vagy gyúródeszkán, amíg szépen összeáll. Én szoktam hozzá még egy kis lisztet szórni, amíg úgy érzem, már nem ragad, és a kezem sem úgy néz ki, mintha egy horrorfilmből léptem volna elő többórás elmaszkírozás után. 

Lisztezett felületen 2-3 mm vastagságúra nyújtjuk, szerintem 2-3 adagban, mert egyben nem valószínű, hogy ráfér a deszkára, hacsak nem az egész asztalt használjuk erre a célra. Itt aztán elszabadulhat a fantáziánk, és olyan formákat kreálhatunk, amiket csak tudunk (és a forma is engedi nagyjából, de mint a fotó bizonyítja ez csak egy lehetőség). 

Előmelegített, 180 fokos sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben kb. 8-10 perc alatt aranybarnára sütjük. Célszerű inkább picit előbb, mint később kivenni. Csak nehogy nektek is pont akkor kelljen a gyermek komplett ruházatát és pelenkáját kicserélni, ahogy nekünk. :)

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok, és szabad fantáziát a dekoráláshoz! 

SCHATZ