Hihetetlen, hogy elrepült ez a fél év a kisbabámmal (oké, virrasztós éjszakákon nem ezt gondoltam). Ami azt is jelenti, hogy elkezdtem a hozzátáplálást. Olvasgattam a neten, hogy mit és hogyan érdemes adagolni, illetve a védőnőtől, barátnőktől és anyától is próbáltam infokat begyűjteni. Rájöttem, hogy mint mindenben, ami a gyermekneveléssel kapcsolatos, itt is sokféle út létezik. Most leírom azért, hogy nálunk eddig mi volt. :)

Múlt héten úgy éreztem, itt az idő. Még nem töltötte be teljesen a 6. hónapot a babó, viszont már legalább egy hónapja konkrétan kinézte a szánkból a falatot, látványosan követte a szemével a kanalunkat, villánkat, poharunkat, és hatalmas cuppogásokkal jelezte, hogy bizony ő is nagyon szeretné megkóstolni azokat a finomságokat, amelyekben nekünk részünk van. Mondtuk is neki, hogy hamarosan ő is elkezdheti a hagyma-szalonna kombót, amely édes jó apám szerint a világon mindenre megoldás. C-vitamin? Minek. Gluténmentes kenyér? Ugyan már. Omega-3? Hol éltek? Itt a hagyma-szalonna a legnagyobb király. MINDEN helyett IS kiváló. Hozzáteszem, hogy szuper egészségnek örvend, az éves rutin vizsgálatokon minden eredménye remekel. Na tessék, lehet, hogy valóban ez lenne az örök élet titka, mindenesetre én azért szedem a vitamint szoptatás alatt, hogy legyen majd mit kitépni, ha a hajam égnek áll a gyerek tinikorában. 

Mivel kezdjünk?

Visszatérve a baba táplálására. A számtalan tipp és hozzátáplálási útmutató (vannak köztük egészen tragikusak is) után úgy döntöttem, hogy a nyugati országokban egyre népszerűbb utat választom, vagyis zöldséggel kezdek. Amik az elején szóba jönnek: krumpli, sütőtök, répa, és a mostanában népszerű édesburgonya, később lehet borsót, brokkolit és egyéb zöldségeket is az étrendbe illeszteni. Az édesburgonyát ajánlotta az egyik sógornőm is, sőt, nekünk is vett bio változatot, így arra esett a választásom. Mindenféle ízesítés nélkül is nagyon finom, mint amúgy a zöldségek és gyümölcsök zöme. Nem is célszerű semmi fűszerezés, natúran a legjobb. 

Elkészítés

Nagyon egyszerű, egy kisebb darab édeskrumplit vagy bármilyen hámozandó zöldséget (például ma már répát adtam) meghámozok, felkockázom, és egy edénykében vízben megpárolom. Ezt követően botmixerrel pürésítem a főzővízzel együtt (annyi főzővizet hagyok, hogy egy hígabb állagú bébiételt kapjak). Egy kis edénykébe teszem, és babakanalat készítek elő.

Mikor?

Ezen sokat gondolkodtam, de mivel még van elegendő tej, így az ebédidőre eső szoptatás után kínálom a babának az új ízeket, ilyenkor még frissebb, érdeklődőbb. Délután általában nem javasolják eleinte, hiszen a picik még nyűgösebbek, fáradtabbak olyankor, kevésbé befogadók az új ízekre. Nálunk bevált ez az időpont.

Mennyit?

Az édesburgonya először az állaga és íze miatt is meghökkentette drága gyermekemet, és vissza is küldte azt az egy mokkáskanálnyi adagot egy kis tej kíséretében. Valószínűleg egy picit sűrűbb lett a kelleténél, és még ismeretlen volt számára ez az állag. Második nap újrapróbálkoztam, és ekkor már - tanulva az előző napból - kellemesen hígra kotyvasztottam. Nagy sikert aratott a főztöm. :D Vagyis a főztünk, mert anyukám itt volt a héten, és általában ő készítette a babalakomát. 

Azt írják, két fő elv alapján haladhatunk. Az egyik a 3 naponta új íz, a másik az 5 naponta. Na, én ezt nem tudtam, így a lurkó 1 hétig ette az édesburgonyát, de már 6-8 kanálkával is igényelte. Sőt, alig akarta abbahagyni. Ma adtam neki először répát, és ebből ismét csak minimál mennyiséget - 1,5 kiskanállal kapott. Holnap már lehet 3 kanálkával kínálni. Azt hiszem, én az 5 napos ciklust választom, hogy legyen ideje ismerkedni az új ízzel, még ha nem is minden nap tudom növelni az adagot.

Szóval, elindult a gyermek is a gurmésodás útján, én pedig jó szokásomhoz híven ezt is elkezdtem dokumentálni. A kisdedről és az előkéjéről is készítettem dokumentációt, de ezt megőrzöm a családnak - ki tudja, szeretné-e drága csemeténk viszontlátni magát a világhálón répapürével az arcán, úgy 10-15 év múlva. 

+1 tipp csemeténk rutinjainak dokumentálására

Nem volt sok időm naplót írni mostanában sajnos (durva, hogy már most összefolynak a hetek-hónapok), de a főbb történéseket mindig lejegyzetelem egy kis füzetkébe, illetve január óta konkrétan egy "Gyermekfigyelő" noteszba, amit - szintén babázós - barátnőmtől kaptam. Nagyon praktikus, mert ha rápillantok egy napra, akár utólag is, látom, hogy milyen volt. Itt tudjátok megnézni, hogy miről is beszélek!